Zilált este

Mint kardlapon a fény, szilánkokra törve

remél a kékfestős zilált este.
Közeledik, törne de átka enged,
nem lehet bűne egynek, mi a közegnek,
vagy az ego húzza a testes tömeget térre,
tőrbe csalva a szellemet?
Ne kérdezz, válaszok vágtatnak
süket fülekre húznak páros pírt,
és szerelemmel szűrve a harcost,
hogy  mosolya legyen lágyan karcos.
Az éj csillagos csillapítója a léleknek,
és csörtetve küzd olykor a teste...
győztes élvezet oltárába esve.