A szavaimmal öltöztetnélek,
minden órán és minden vidéken,
most nem vagy velem..., csak némán állom,
nincs kire tegyem ékes szóvirágom.
Arcom pírjával írom fel nevedet,
mutatva felhőknek vörös véremet,
s fakó lelkemet tisztítja aurád,
mikor csüngő csókom hűti szótlan szád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése