Szavalj nekem*

Szavalj nekem varázsigét, sikíts
fülemre szunnyadó vulkánt!
A huzattal érkezem a felleg felettem,
amíg a madárka csicsereg ég alatt,
addig maradok egy hű falat,
és simult fények érintenek
barbár bolondság ég párnáink helyén.

Szavalj nekem varázsigét, sikíts
fülemre szunnyadó vulkánt.
Gördülő légcseppek olajozzák
az összeérő felejtett kínok házát,
hogy tetejére hulljon a bátorság.
Most merész még a perc, követeli
jussát a légszomjas vigéc varázslat.

Szavalj nekem varázsigét, sikíts
fülemre szunnyadó vulkánt,
majd kitörve hozzon fényt, fátylat,
és ködös szendergést öledre.