Ránk esett*

Ránk esett a sötétség fodros haja,
melírozta azt sok hulló csillaga,
világa szemében a hold ragyogott,
körötte a fény foltot hagyott.

Alföldjén fürge folyók ujja motoz,
a hegy kebelként kéjről álmodoz,
tengernyi öröme a hajnali pára,
feszül finom félszigetnyi lába.

Öröm felhők gyűlnek a tája felett,
nincs ész, józan terv, csak eső esett,
csatornákban feromon-szerű sejt,
csak robbanó régi érzéseket kelt.