Vidám metszet*

Mintha ezer csengő csillagot néznék,
olyan a forrást idéző szemed,
fura fáradságom ég csak benned,
s könnyű illatod miértekre mérték.

Utazó felhő vagyok kék egedben,
kusza fodrai szépítőjét mossa
tisztára az elmúlt idők rossza,
íves sorsa nyugszik kezedben.

Mosolyból épít fészket kedved,
remegő tűz ég fáklyának ott bent,
csillapul a hang, emelkedő jókedv,
s vigyáz napunkra e vidám metszet.