változik, kerék, nyalóka, gipsz
Kezemben szorítlak kavicsom,
mintha kitudnám sajtolni belőled
selyem ízű vattacukor csókod,
csak változó öled ad örömet.
Várj, hogy kerék-kötő tróger legyek,
akár a hegyekbe fájdult szakadék,
ott látomásként pici résed remeg,
s szerelmed gipsze benne a csapadék.
Ölembe pottyantalak kavicsom,
mintha forró tűz égetné a kezem,
elzuhansz ordas otthonodból, tőlem,
hogy zergék nyalókája légy a hegyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése