Fejem fölött, a nedves ég ontja üzenetét,
Folyvást forgó föld a türannoszi támaszom,
Aphrodité álmában érzem lelkem vesztét,
de átváltozás és vonzás a boldog válaszom.
A panteon alakjai közé vitt a sorsom,
és univerzum lelkéből kap testem erőt,
lelkem tüzelő termetét oltják héroszok,
Poszeidón villájára tűz, mint bajkeverőt.
Már csak a Kronosz segít minden átkomon,
hogy az ereboszi világból tisztuljon fejem,
s ahogy Zeuszt mentette meg anyai uralom,
úgy lesz Aphrodité az én egyetlen szigetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése