Mi történik két lélegzet között,
amíg belénk szorul a szó csendje,
addig függnek a csillagok fejünk felett,
s mire hullott volna, új lélegzet jött.
Erdők csituló csendjét fogják felhők,
piciny zaj is habosra veri őket,
óriás fák ejj... nem elég erősek,
mert derékba hajtják a heves erők.
Elég egy pillanat s bimbó bomlik,
mint lelkek közé szorult tajtékos terc,
véghez nem kell sok, egy másodperc,
s utolsó sóhajunk angyalba botlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése