Citromszínű nap gurul az égi sztrádán,
nyár van, tikkadó fák állnak némán
zizzenő levelekkel jelelnek egymásnak,
szájról olvas az est, hűs helye napjának.
Cián ég oldja felhők fehér színét,
csendben gyalog járják az ég alföldjét,
szűzieskedő szende szusszanó szél,
csintalan csenget, zörget mindent mit ér.
Az ember rohan szüntelen dolgára,
nem eszmél megállók forróságára,
élet járat nem késik, nyikorogva jön,
hogy idő motorja, kort pöfögjön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése