Anyámnál jártam ma délelőtt, mint egy jó deák,
de nem zúdítottam rá bánatom,
arcán volt kíváncsi nyugalom,
sok ölelés ágas-bogas, mint kedves körtefák.
A gondok pírját csak ő látja át álarcomon,
gondoltunk is azért, vidám időkre,
felejtve bút, ettől simult is bőre,
s gyermekké tett újra, ezen a vasárnapon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése