Alliteralizmus

Légies lebegő lányka lelkét látom,
amint abszint ajkával
lopva leereszti lobbanó,
lengén lógó fürtjeit,
gyümölcse gyorsan gyúló,
gyermekded gyolcsain,
merengve mustrál mindent,
mi mondva mutatja műveit,
csendben cserfesen csüngő
csokrait csak cselekvés
csökkenti, csapjain
folyik forró felderül fantázia földje,
s felnéz fontos fáradtságából.
Benne a szoba, üres alkonyra alliterál.

Holnapra is kisüt a nap.