Eufória

Rőt-színű réten pattanó csíra,
ringó rendes szellő csitítja,
hullámzó jókedv jelöli útján,
nevetés termése a tüdő csúcsán
csak topog jóllakott játékain,
aztán csend ül a szó szárain,
némán értő a test szava,
virágba szökkenő illatok zaja.
Hámozott teste forróságot illet,
befogadó ámuló ártatlan kikelet,
lassuló értelem érző szívet terem,
őrző elmék ekképp küzdenek meg.
Patakként csörtet az érzelem,
s kagyló ajkából alakít ki sóhajt,
feltör az íve, skálája testnek, szívnek,
remegő lét hátán létet éltet,
bukott törvénye sáncot sürget,
s lehull az égről a hold burája,
csörömpölése vak sikítása,
csak hull le ránk a levegő lengése,
a szoba maga egy forró tánc,
mely forog-forog s élvezi a bált.