Dalol a test*

Nyíló mandula héjból smaragd kiáltja, hogy a tiéd akarok lenni örökre. Szűkülő percek tágulnak órákba, hogy hozzon egy új hajnalt, új fényes ruhákba. Lírát lobbant a boldogság könnycsepp, és mossa a titkokat folytonos parancsra. Helyébe viszi a kicsiny sorsok posztja, hogy felejtse ki volt a világban a múltban a szomja. Új hajnalt álomban ünnepel a test édes mostoha nektárja, hogy szálljon a simító kéz is csírázó csupasz ágra. Mert szebbé válik most csak ami volt a semmi, ha szűk szemek szárnyában a boldog kedv virágzik.