Szenvedélyes szózatok szólnak rám,
rángat a munka a mutáns akadály,
sziget vagyok s nyaldos a boldog tenger,
csúcsaimat álmodom türelemmel.
Gyermeki szív lüktet lopva lángot,
csak így bitorol sehol-se világot,
a való álom lesz, a beszéd álom,
csendes csacsogás csücsül az ágon.
Csöndem leszel, nevemben hordozó
káprázó kép, s rossz kedvem koporsó,
állok a fényben s lesz méla bója,
mindent nyújtó alkonyat alkotója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése