Édes álmod*

Ég a dunyhám, s párnám a mezsgyén,
béke borzolja fehér fürtjeimet,
csak az ágy nyughatatlan szédület,
egybeolvad a szív és test, minden estén.

Térképed tájam, lüktető vérerek,
sápadt bőröm tükrözi vissza napod,
boldogság s fájás jelzi, hogy még vagyok,
tűz olvaszt, s újraönt a képzeleted.

Fonott furcsa kincseimet kiáltod,
tégelyben forr a vérem, kész az elegy,
beleönthetsz vágyadba, hogy legyek
völgyedben csordogáló édes álmod.

Édes álmod

Ég a dunyhám, s párnám a vesztén,
béke borzolja fehér fürtjeimet,
csak az ágy nyughatatlan szédület,
egybeolvad a szív és test, minden estén.

Térképem tested, s lüktető vérered,
borostás bőröm böködi a napod,
boldog szúrása jelzi, hogy itt vagyok,
tűz olvaszt, s újraönt a képzeleted.

A fonott furcsa kincsemet kiáltod,
tégelyedben forr vérem, kész az elegy,
beleönthetsz vágyadba, hogy legyek
a völgyben várakozó édes álmod.