Hallgatódzó égbe nyúló tetők alatt,
fecsegő fesztelen minden alak,
ahogy a torony egy regény része,
úgy a lakók, egy fejezet egésze.
Mosolyt kacsintó alvó ablakok,
üzennek titkot s vidám pillanatot,
az idő rájuk rongyos függönyt sző,
üvegházi szűk szerelmet sejtető.
Ágaskodó fák lesnek pillanatot,
zöld levelek jegyzetén ölt alakot
az esemény egyszeri prózája,
ez a fák regénye, ősz cenzúrája.
Különös könyvtárban avar rezzen,
lábunk lopva olvassa mit is üzen,
lágy puha pillanatok története,
kacag, kedves, meleg, minden szó színe.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése