Örömnyi könnyek

A kerteket járja át a hűvös szél,
kutat a szem, csak szív mi beszél,
halogatni is rest a testbeszéd,
de némán is örömnyi dolog meséd.

Fújja felszínét ezer titkoknak,
hámozza lelkét csitt csataknak,
rákeni bánatát, küzdve ellene,
nem lehetsz bús, ha keze kezedbe.

Munkás mantráján pulzálnak percek,
könnybe kövülten ékkövek vesznek,
gránit szemmel javít jövő jelenét,
s párás szeme szebbnek látja kedvesét.