Rezgő nyárfa*

Rezgő nyárfa körül megállt az idő,
tovatűnt álmok vágatnak miliőt,
sok kusza kis cserfes madárka,
kotyog itt bele az álló faágba.

Mert jő a szellő ami morcosan
itt hagyja kiáltását dőre fülekbe,
tovább viszi cuccát messzi távolba,
hogy lássa más is az mi sületlen.

Ugrik a mókus és adja bolondot,
visszaveszi párját a plüss koboldot,
magtára dől ki a nyár végén neki,
nincs több esélye csak a sarki meki.