Viseltes varázsodat hordtad körbe,
ég ujja érint s éget a bőrbe
fanyar fények vakító foszlánya,
s pőre perceket vet ki a bánya.
Mert az idő sötétje homájosít,
sötét csutka a tárna, mi megtanít
örülni, a borús fény forgácsnak,
fényt zabálva örülünk létforgásnak.
Szédítő szokások szülnek tényeket,
az éjbe puttonnyal viszünk fényeket,
hogy a jövőnk koromba fulladjon,
s felkelő Napunk sötétbe maradjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése