Hús, vér éjszakák szőkülnek a fokon,
mintha csak pogácsát osztana rokon,
nyíló arasz fokoz boldogságot,
hogy elérje sosem-volt világod.
Pattanó pörc az ébredő álom,
a föld csurgat a vontatott vágyon,
hogy megint domboruljon az éjszaka,
s ne bújhasson az ábránd sarokba.
Drága kövekkel rakott illúzió,
mind mámor, győzelmi infúzió,
gyilkos fegyvere agynak a reggel,
végez a látomás ezernyi könnyel.
Mozdulat hiánya tart össze lelket,
mintha hőség tükre lenne a teleknek,
érzéki csalódás, virtuális mód,
s lefagy a gép is, s elveszik a kód.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése