Húzd csak, húzd bolond

Vidám felhőket old a kacagó ég,
csiklandozva repeszti néhány favég,
a meleg avarban elvérzik egy gond,
feszül a húr, ne húzd, ne húzd bolond!

Levélágyból tekint az égő égre,
repülne, de úszik múló mérge,
vágy viszi bálba hol egy dob kong,
feszül a húr, ne húzd, ne húzd bolond!

Mágnesként tapadsz fránya földedhez,
égre vágyón mocsokra születhetsz,
idő keze visz barátot, rokont,
feszül a húr, ne húzd, ne húzd bolond!

Már csak kódokat látsz a zenéből,
táncoló ujjakkal zúg a keringőd,
mozdul a mellkas levegőd porond,
feszül a húr, ne húzd, ne húzd bolond!

Zenéd húr-nélküli tiarája tested,
utolsó akkordokat is elveszted,
addigra az ég is lelkedhez leosont,
feszül az égi húr, húzd csak, húzd bolond!

2013 04.04