Tájad csak szemedé

Se tél, se tavasz, se vas se ólom,
ringó csepp csípőkkel kísért béke,
s villan egy hajnal, egy reptetett sólyom,
hogy feketében járó gyásztól óvjon.

Tájad csak szemedé, hogy könnyet szórjon,
cseppjeikből összeáll  pergő patakom,
habok cserepétől zajos szóval szóljon
tükre szürke szárnyastól zúgó tavakon.

Elnyúlik az égen egy bomló felhő,
madarak pásztorkodnak, nagy a ricsaj,
nem hagyják békén a kékítő kendőn,
szél csipkedi tollukat, szelíd, de szilaj.


2013.04.03