Nem a neved égett belém előbb,
az a szem nyársalt fel s bújva bökött,
s arcod nyúlása, mosolya ölt meg,
nem a szépség mi áramlott belőled.
Most a nevedre rezzen a félelem,
egy sarok hol lehet szembe jössz velem,
bújok a tömegbe előled megint,
zajban is nevetésed arcul legyint.
Nem takarnak ráncok, hazugságok,
prűd prelügöket klimpiroz az átok,
bokorba szedett csalató mulatságok,
csak a bosszú bont le rozsdás rácsot.
Fülembe mászott zajok bújnak elő,
nem hallak, nem látlak csak esik eső,
s tócsákba gurulnak a múlt pillanatai,
hogy hajnali fagy tisztázza mocskait.
2013.04.04
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése