Vissza a porba

Föld a földön, itt tegnap még ház állott,

az angyalok tartották a gyertyáikat,

hogy vigyázzanak a lakók büszke botlásaira,

gyermek kacagás festette meg a falakat,

hogy a fájdalom sikolyait eltakarják.

Száraz-füst illata csípte a szemeket,

miközben lágy dallamát adta otthonnak,

a mindent felélő idő huzatos árkádai alatt.

Tiszta levegő tartotta a boltíveit,

mely a háznak glóriát adott a távolból,

amikor a honi hegyekből csodálták a tájat.

Az Isten arca bújt el a kertek alatt,

ahogy a birkák mintásra rágtak mindent.

Most a föld fekszik a földön, alatta ház,

lassan folyik vissza helyére a honvágy,

most már a természet az úr, minden vége,

csak a csattanás marad, s bezár a porta,

hogy a szelek bontsák tovább vissza a porba.

2013.04.05