Míg csak lehet

Borús brácsa húrjába kap a szél,
tört teste vonó nélkül rég nem beszél,
most fagyasztó lehelet feszít húrján,
hangja felcsendül késői órán.

Kopott teste megtelik régi hanggal,
felragyog a rezgés egy az anyaggal,
újra fénylik lelke s nem a külalak,
engedi a benne rejtőző vadat.

Felsír a rég feladott derűs dallam,
s kontráz alá a hegedű halkan,
a két hang egymás testén rezeg,
feszesen, kacag a dal míg csak lehet.

Míg csak lehet

Borús brácsa húrjába kap a szél,
tört teste vonó nélkül régen beszél,
most fagyasztó lehelet feszít húrján,
hangja felcsendül a késői órán.

Kopott teste megtelik régi hanggal,
felragyog a rezgés egy az anyaggal,
újra fénylik lelke, nem a külalak,
s elengedi a benne rejtőző vadat.

Felsír a rég feledett derűs dallam,
s kontráz alá egy hegedű halkan,
a hangjuk egymás testén rezeg,
feszesen, kacag a dal míg csak lehet.