Látogató

Hallgatódzik a jövő,
és istenhozzádot int a jelen,
s míg a múlt sebeit nyalogatja
a várakozó jókedv,
addig a boldogság is dugóba kerül.
Egy érintésre villan a test,
belül villámokat szór a lélek,
miért hallgatunk ha üvölt a vágy?
Új tavaszra ébrednek a régi fák is,
és a nyári tűzvészt takarja el pázsit.

Levelek nélkül ébred tavaszra a bokor,
ahogy festetlen bábjából ébred a pillangó,
ölelkezésből a reggeli szerelem,
s megint gúnyt űz a vasalásból a lepedő.
Ahogy eső mossa szoborrá az odvas fát,
úgy leszünk a korral egyre szebb mostohák.
Kopott hideg kilincsen egy meleg kéz,
mikor kopogás nélkül az öröm benéz,
serényen kínálja hellyel hangulat,
mosolyországba jött, s míg akarod marad.