Temetésen

Bár nem látszik nyúlik a fa, ébred  a sejt,
csendes csodálat nélkül az is selejt,
kopasz ágak csodája rejtelmesebb,
hogy hamarost pucérságát elfeledd.

Nyúlik természet s vele a gondolat,
mint bolhát rágó kutya koccan fogad,
fájdalom villám csap le szikrázó agy,
semmibe vesznek múltadért, semmi vagy.

A korod gátol örömben tetted vad,
mégis elmúlt perced a semmire marad,
ahogy állsz rókalyuknál mered szemed,
úgy nézel némán s apádat temeted.

2013.04.4.