Nevet, kacag a türelmetlen táj,
részeg szellő száradó ruhát dobál,
kavargó illata, illó bájos bánat,
itt az öröm kiált hosszút hármat.
Ocsúdik a nyírfa bomló kérge,
vetkőzik mintha készülne nászéjre,
erőszakot tesz ágakon a tavasz,
utódja rügy, ringató ága kamasz.
Kérges tenyere a mezőnek reped,
barázdákban csipkelődnek verebek,
fent még fanyar felhők féltékenyek,
aztán vízfüggönyben szeretkeznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése