2013. április 2.
Örök
Minden pillanat halotti emlék,
melyen túl már csak a jelen
kószál türelmetlen telihold arccal,
hogy az ő szíve is megálljon,
meredjen és a múltat szaporítsa.
Minden szerelem halotti emlék,
melynél az átok csak remél,
vígan kacagja lázas pulzusát,
az idő bosszúja ez a szép világ.
Hiába is esem arcod merengő,
nyugtatón nevető hideg kútjába.
Minden barát csak halotti emlék,
csalatott, elárult emberi termék,
nem eladó, csak viszi tovább a szél,
az idő szele, mely sohasem fél.
s átadja magát az új kalandnak.
Minden tudásunk halotti emlék,
elhaltak, bölcsek, adták s vették,
az idő eljárt felettük, ahogy most veled,
visszahozhatatlanok a vidám percek,
a gyász, a szomorúság is mind a múlt,
földalatti képtár az amihez nyúlsz,
Csak a szerelem örök érvényű időtlen,
vaspánt, korbáccsal, kő kínba dőlten.
2013.04.02
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése