Mellettem a csend csücsül kíváncsian,
figyel szemeivel, fénye süti arcomat,
nem pöröl, csak lesi gondolataimat,
hogy tükröm legyen tárgyakon naivan.
Testem léggé válik telepszem falon,
vagy asztal tárgyainak szeme legyek,
más módon, másként veszek lélegzetet,
vagy legyek a képként lógó unalom?
Csenddé legyek, mint bukott fogadalom,
szótlan papír, mire bármi írható,
vagy egyenlőket méltató lyukasztó,
hangszóróba némított forradalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése