Létbe álmodom magamat, s ragyogok,
mint csecsemő szemében a csillagfény,
pusztám adom dús-keblű hegyekért,
hogy sejtjeimbe szívjam. Itt vagyok.
Széllel szálltam, könnyetekbe áztam,
homok hazámban csírám perce pattant,
születésem kiáltás hajthatatlan,
földbe szorultan is egekbe jártam.
Gyökereimből többre törni vágyok,
legyek bolygóm serény szüntelen pora,
levelemből éledjen csodák hajnalkora,
s szirmokra esve leszek szerelmi zálog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése